Történelem
Jövőt formáló történelem
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
TÖRTÉNELEM FOGALMAK
TÖRTÉNELEM FOGALMAK
abszolút predestináció - eleve elrendeltetettség, a református egyház elvének középpontjában áll
absztrakció - a létezők elvonatkoztatása (Platon)
Ad Flexum - Magyaróvár
Ad Mures - Ács
Ad Statuas - Vaspuszta
aedicula - az ókori Rómában a templomon belüli timpanonnal lezárt kagylós félfülke
aedilis curulis - az ókori Rómában és a birodalomban a gabonaellátást, a köztulajdont, a piacot, az árakat, a közbiztonságot, a fürdőket és a közerkölcsöket ellenőrző városi tisztviselő. Számuk eredetileg 2, utóbb 4, majd Julius Caesar korától 6 volt.
ager publicus - közföldek, amelyeket a patríciusok közösen birtokolnak az ókori Rómában.
agón - (görög) vita, versengés (ókori görög színjátszás).
agora - az ókori Görögország poliszainak főtere, piac- és vásártere, a népgyűlések, a hadi gyülekezések és a törvénykezés színhelye. A városállam (polisz) politikai, társadalmi és vallási életének a központja, amelyet díszes középületek, szentélyek és oszlopos csarnokok vettek körül.
agrárolló - a mezőgazdasági és ipari áruk közötti árarány (árolló), amikor is valamely bázisidőhöz képest az árarányok a mezőgazdasági termelők számára kedvezőtlenül alakulnak (az ipari árszínvonal jobban emelkedik, ill. kevésbé csökken, mint a mezőgazdasági). Agrárolló keletkezik pl. gazdasági válság időszakában (Magyarországon 1929-33-as válság idején).
akantusz - (görög) a korinthoszi oszlopfők akantuszlevelekkel díszítettek; növény.
akció - színészi cselekvés (ókori görög színház)
akidzsi - csak háború idején, zsold nélkül harcoló, önkéntesekből álló csapatok a régi török hadseregben. Katonai felderítők voltak, s a fősereget kísérve fosztogatásaikkal és pusztításaikkal rettegésben tartották a lakosságot.
Akropolisz - athéni fellegvár, három oldalról meredek sziklák ill. fal vette körül, a negyedik oldalon vezetett fel az oszlopokkal gazdagon díszített márványlépcső
„Alia iacta est" - „A kocka el van vetve"; a Rubicon határfolyón átkelve mondta Caesar.
Alisca - Öcsény
allódium - majorság: a földesúr saját kezelésében tartott és jobbágyi robottal műveltetett földje a feudalizmus korában. Nyugat-Európában az allódium jelentősége és elterjedtsége csekély volt, mert az árutermeléssel foglalkozó parasztság adói fedezték a földesurak idényeit. - Magyarországon a földesúri allódiumokat kezdetben a rab állapotú szolgák, később a jobbágyok művelték. Az allódiumokhoz tartozott szántóföld, rét, legelő, kert, erdő, szőlő és halászóhely. A szétszórtan fekvő allódiumok elsősorban a földesúri háztartás céljaira termeltek.
Altinum - Mohács
amfiteátrum - gladiátorküzdelmek, egyéb események helyszíne az ókori Rómában
amphiktüónia - az önálló görög poliszok vallási szövetsége.
amphora - (görög) tárolóedény
anabaptisták - újrakeresztelők: a reformáció egyik radikális népi irányzata. Elvetették az egyházi dogmákat, a gyermekkeresztséget, újrakeresztelték a felnőtteket. Elfordultak a romlottnak tartott világtól, és várták a Bibliában megjövendölt ezeréves boldog birodalom eljövetelét, amelyben Jézus Krisztus a hatalmasokat megalázza, a szegényeket felmagasztalja. Vagyonközösséges hirdettek. Tanaikból bontakozott ki Münzer Tamás (1480?-1525) antifeudális parasztmozgalma (1524) Németországban. Az anabaptistákat mindenütt üldözték. A 16. sz.-ban egy részük a Felvidéken és Erdélyben telepedett meg, ők voltak a habánok (ügyes mesteremberek, többnyire fazekasok). A 18. sz.-ban erőszakkal katolikus hitre térítették őket. Az anabaptizmus mérsékeltebb formában élt tovább a baptista felekezetben.
ancien regime - (régi rendszer): 1. az 1789. évi forradalom előtti francia abszolutizmus társadalmi és kormányzati rendszere.
annexió - (hozzácsatolás): valamely állam területének, ill. idegen területnek erőszakos bekebelezése más állam által. Az annexió a nemzetek önrendelkezési jogának megsértése. A 19-20. sz.-ban számos ország, ill. terület vált annexió áldozatává (pl. 1908-ban Bosznia-Hercegovina, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia annektált).
annualitas - magisztrátusok évenkénti választása az ókor Rómában a Kr.e. III. sz.-ban.
Anschluss - (csatlakozás): Ausztria Németországhoz csatolását szorgalmazó politikai mozgalom. A 19. sz.-ban keletkezett irányzat az I. világháború (1914-18) után megerősödött. 1933-tól a hitleri Németország nyíltan törekedett az Anschlussra, amely Ausztria bekebelezésével 1938-ban valósult meg.
antant - entente (egyezmény): az ún. központi hatalmak, főként Németország ellen irányuló hatalmi csoportosulás, katonai blokk (1904-23). Alapja az 1904. évi entente cordiale (szívélyes egyezség), a Nagy-Britannia és Franciaország közötti szövetségi szerződés, melyhez Oroszország (1907), majd az I. világháború (1914-18) idején további államok (pl. Belgium, Japán, Görögország, Szerbia, USA) csatlakoztak. Tágabb értelemben ezt a háborús koalíciót is szokás antantnak nevezni. Az antantból 1917-ben kivált a forradalmi Oroszország. Az I. világháborúban győztes koalíció a francia-angol-amerikai ellentétek kiéleződése miatt az 1920-as évek elején széthullott.
anthropiszmosz - (görög) latin fordításban: humanizmus
antiklerikalizmus - az egyházak politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális befolyásának ellenzése, az ezzel való szembefordulás, amely erőszakos vagy békés formában egyaránt megnyilvánulhat.
antropomorf - (ókori görög) emberszerű
apeiron - ősanyag, a végtelen és a meghatározhatatlan anyag; Anaximandrosz (Kr.e. 610-547) ión természetfilozófus szerint.
apella - az ókori Spártában a népgyűlés elnevezése, havonta üléseztek és igen-nem szavazattal döntöttek a geruszia (Vének Tanácsa) javaslatairól (háború, béke, helóták ügyei); tagjai 30. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak.
apokrifek - nem kanonizált szent iratok
apológia - védőbeszéd, dicsőítés (ókori görög színjátszás).
apóriák - nehéz kérdések; Zénon (Kr.e. kb. 490-430) az eleiai iskola filozófusa szerint.
apszis - az ókori Római templom bejáratával szemben félkör alaprajzú fülke, melyben az istenszobor állt
aquaductusok - árkádos, magasban vezetett vízvezetékek (ókori Róma)
Aquincum - Óbuda
arcus triumphalis - diadalív (ókori Róma)
areiosz pagosz - (gör. 'Árész dombja'): törvénykezési testület az ókori Athénban. Az Árész hadisten dombján ülésező, volt arkhonokból álló testület hatalmát Szolón (Kr.e. 640?-560?), Kleiszthenész (Kr.e.6.sz.) és főként Ephialtész (Kr.e. 5.sz.) reformjai erősen korlátozták.
aristoi - az ókori Athénban a nagybirtokos, vagyonos arisztokrácia elnevezése
arkhé - az anyagit és a szellemit egyaránt magába foglalja; Anaximandrosz (Kr.e. 610-547) ión természetfilozófus szerint.
arkhón - (gör. 'vezető'): a legfőbb állami tisztviselők neve az ókori Athénban. Kr.e. 683-tól évenként 9 ~t választottak, akik az államigazgatás különböző területeit irányították. A hellenisztikus kortól csak megtisztelő cím volt.
arkhón polemarkhosz - az ókori Athénban a hadsereg feje, leghíresebb közülük Periklész volt (Kr.e. 493-429), alárendeltjei: 10 sztratégosz (hadvezér), akik vezették a phüle(körzet)-ezredet.
Arrabona - Győr
as - súly- és pénzegység az ókori Rómában. Mint súlyegység 1 római fonttal (libra=kb. 300g) és 12 unciával volt egyenlő. A pénzegység értéke és súlya a Kr.e. 4. sz-tól fokozatosan csökkent. A Kr.u. 3. sz. derekán kivonták a forgalomból.
assignata - (utalvány): a francia forradalom idején forgalomban volt papírpénz. 1789-ben állami kötvény formájában bocsátották ki, melynek fedezetéül a forradalom alatt elkobzott földbirtokok szolgáltak. 1790-ben hivatalos fizetési eszköz lett. Mértéktelen kibocsátása miatt rövid idő alatt elértéktelenedett. 1796-ban földvásárlásra jogosító utalványokra cserélték át. A teljesen elértéktelenedett assignatákat 1797-ben végleg kivonták a forgalomból.
ataraxia - Epikurosz (Kr.e. 341-270) görög filozófus: az emberi élet véső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.
athnamé - beiktató ünnepélyes okirat, amellyel az 1570-es speyeri egyezmény után Erdély önálló állam területén fejedelmi ranggal a szultán hűbérese uralkodik.
atomosz - oszthatatlan; a mindenség láthatatlan és oszthatatlan részecskékből áll, amelyek minőségileg azonosak egymással, de alakjuk, helyzetük különböző: keveredésükből - és mozgásából - lett/alakul az élet; Leukipposz (Kr.e. V.sz.) görög atomista filozófus szerint.
augur - papi testület az ókori Rómában. Az ~ok a madarak repüléséből, énekéből és viselkedéséből jósoltak. Az auspicium v. augurium (madárjóslás) a latinoknál alakult ki. Az ~ testületét a hagyomány szerint Róma egyik legendás megalapítója, Romulus hozta létre. Nagy pompával avatták fel őket, jelvényük a bíborszegélyű ruha és egy csomótlan, görbefogantyús hosszú bot volt. Tisztségük életük végéig tartott. A császárok, hadvezérek gyakran fordultak hozzájuk, hogy az előjelek alapján az események várható alakulását kipuhatolják. Nagy politikai befolyással rendelkező testületük a 4.sz-ig működött.
augustus - felséges.
autodafé - az inkvizíció által halálra ítélt kivégzése máglyán egyházi ünnepek alkalmával.
axióma - (görög) alaptétel, amely nem szorul bizonyításra
aviticitas - ősiség: a nemesi birtok nemzetségen, ill. családon belüli öröklését biztosító szokásjog. 1351-ben I. (Nagy) Lajos király (1342-82) az ősiséget törvénybe iktatta, mely szerint a család kihalása esetén a közös nemzetségi ős más családbeli leszármazottjai örökölték az elhaltak vagyonát. Az ősiség a 19. sz. elejétől már akadályozta a hitelszerzést, ezért a liberális nemesség szorgalmazta a megszüntetését (gróf Széchenyi István Hitel c. művében). 1848-ban formálisan eltörölték, de a gyakorlatban csak az 1852. évi császári pátens számolta fel.
Azaum - Dunaalmás
állammonopolista kapitalizmus - (állami monopolkapitalizmus): a tőkés termelési viszonyok megjelenési formája a fejlett tőkés országokban a 20. sz. második felében. A kapitalista állam és a monopóliumok összefonódása, és az államnak a gazdasági életbe való jelentékeny beavatkozása jellemzi. A monopolkapitalizmusból kifejlődött állammonopolista kapitalizmus főként a II. világháború után szilárdult meg. Rendszerré válása jelentős változásokat eredményezett az elosztási, az áru- és pénzviszonyokban , a tulajdonviszonyokban stb.
állásháború - (állóháború): a hadviselés egyik formája, összefüggő merev arcvonalakon és a kiépített állás- és erődítményrendszerekben folyó haditevékenység. Nem képes eldönteni a háborúk végleges sorsát, ezért a hadviselő felek általában az állásrendszer áttörésére törekszenek. A 19. sz. második felében alkalmazták először, jelentős szerepe volt az I. világháborúban (1914-18).
árforradalom - az árszínvonal rendkívüli mértékű emelkedése Európában a 16-17. sz.-ban. India és Amerika felfedezése, majd gyarmatosítása után z Európába áramló nagy mennyiségű nemesfém erősen csökkentette az ezüst- és aranypénzek vásárlóerejét, ugyanakkor 200-300%-kal megnövelte az áruk árát. Végül a spanyol és a portugál világhatalom összeomlását eredményezte.
átrium - előtér, a világítás felülről esik az ókori Rómában
Bach-huszárok - 1850-től az Osztrák-Magyar Monarchia Alexander Bach belügyminiszter támasza többek között a hivatalnokserege
bagaudák - harcosok Galliában (IV. század)
baksis - ajándék, megvesztegetés, befolyásolás, korrupció a török megszállás idején Magyarországon a 16-17. században.
banalitások - földesúri jövedék; a földesúr kizárólagos joga: malom, szőlőprés, kenyérsütő kemence, őrletés, kocsmáztatás, húskimérés stb. üzemben tartására és a jobbágyok kötelezettsége, hogy ezt megszabott díjért használják is.
banderia - zászló
bandérium - a király v. főúr által kiállított, zászlaja alatt szolgáló és hadba vonuló katonai alakulat a középkori Magyarországon. A bandériumok felállítására Károly Róbert (1308-42) kötelezte az egyházi és világi főurakat saját költségükön. A 16. sz.-tól a főurak az államnak befizetett összegekkel megváltották a bandériumok fenntartását.
basilica - középület: igazságszolgáltatáshoz, árusításhoz, később templomnak (ókori Róma)
bazileusz - görög korlátlan hatalmú király
bég - (bej) úr: a mohamedán országokban eltérő jelentéssel bíró, gyakori cím. - 1. eredetileg a török népek nemzetségfőinek, ill. fejedelmeinek címe. - 2. a Török Birodalomban a pasák fiainak, majd a szandzsákok élén álló katonai és polgári hatalmat birtokló főtisztviselők címe.
beneficium - (lat. 'javadalmazás, jótétemény') 1. az uralkodó által hűbéri szolgálatért adományozott földbirtok. A birtokbavétel feltételeinek megszegése v. a felek egyike halála esetén a ~ visszavehetővé vált. A főként kisnemeseknek, lovagoknak adományozott ~ már a korai középkor végén (10. sz.) örökölhető lett. - 2. az egyház fenntartására adományozott birtok, javadalom stb. - 3. az 1767. évi úrbérrendezés során „kedvező adottságú" (termékeny) földek elnevezése.
betyár - a földesúri önkény, kényszerű katonáskodás és a jobbágyterhek teljesítése elől bujdosó szegénylegény. Többnyire egyéni lázadók voltak; megélhetésüket gyakran rablásból, útonállásból biztosították. Általában az urakat fosztották ki, sokszor élvezték a szegény nép támogatását. A betyárvilág a 19. sz. első felére esett. Legendás betyárok: Angyal Bandi (1760?-1806), Rózsa Sándor (1813-1878), Savanyu Jóska (1845-1907), Sobri Jóska (1809-1837), Vidróczki Márton (1837-1873).
bocskoros nemesek: a nemesség legszegényebb rétege Magyarországon a kései feudalizmus korában. A birtok nélküli, műveletlen bocskoros nemesek a jobb módot kifejező csizma helyett a szegényparaszti bocskort viselték (nevüket is innen kapták). A reformkorban (1825-48) a polgári átalakulást elősegítő reformok ellenzői közé tartoztak. A jobbágyfelszabadítás (1848) után beolvadtak a parasztságba.
bogumilok - Kis-Ázsiából kiinduló eretnekmozgalom Bulgáriában és a Balkán-félsziget északi részén a 10-12. sz.-ban. Mozgalmuk Franciaországban, Itáliában és a Német-római Birodalomban is elterjedt. A jelenségeket Isten két fiának, a jónak és a rossznak a küzdelméből vezették le. A korabeli társadalmi rendet és intézményeket a sátán művének tartották. Tanításaik a 13.sz.-ban központjukká lett Boszniából terjedtek el Magyarország déli részére. Több magyar király (I. Lajos, Zsigmond, I. Mátyás) vezetett hadjáratokat ellenük.
bők - honfoglaláskori gazdag nemzetségfők.
boksa - a szénégetők kúp alakú tölgyfarakásokat raktak a fa elszenesítésére, felül füstnyílással, alulról meggyújtva lassú elszenesedés ment végbe, a keletkező faszenet az ókori Görögországban faszénkosárban vitték a városba.
bolsevik - (többség): az orosz szociáldemokrácia radikális irányzata. Az elnevezés az Oroszországi Szociáldemokrata Párt brüsszeli kongresszusán (1903) keletkezett, ahol a mérsékelt álláspontot képviselő csoport kisebbségben (menysinsztvo=kisebbség) maradt, míg a Lenint (1870-1924) követő radikális szárny többséget kapott. Ettől kezdve Lenin hívei bolsevikoknak nevezték magukat, annak ellenére, hogy a bolsevik forradalom győzelméig (1917) az orosz szociáldemokrata párton belül lényegében kisebbségben voltak. A bolsevik elnevezés 1952-ig szerepelt a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében.
brezáni kiáltvány - II. Rákóczi Ferenc 1703-as kiáltványa: a minden nemes és nemtelen fegyverbe szólítása
Brigetio - Szőny
búcsú(cédulák) - a római katolikus egyházban a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetésnek az egyház részéről történő részleges vagy teljes elengedése. A bűnök alóli feloldozást rendszerint a pápa engedélyével csak egyházi személy adhatott, ha a hívő teljesítette az egyház által előírt cselekedeteket (böjt, ima, vezeklés, zarándoklat). Mivel a búcsút zarándoklással is el lehetett nyerni, így alakult ki a búcsújárás és katolikus templomokhoz kötődő búcsújáróhelyek. A 12. sz.-tól pénzért is árulták a bűnbocsánat elnyerését lehetővé tevő búcsúcédulákat, amely a pápaság egyik fő jövedelemforrása lett. Az ezzel kapcsolatos visszaélések jelentősen hozzájárultak a reformáció kibontakozásához. A búcsúcédulák pénzért történő árusítását a tridenti zsinat (1545-63) szüntette meg.
budai pasa - a szultán magyarországi helytartója a török megszállás idején.
buleutérion - az athéni Areiosz Pagosz szikláján álló tanács épülete.
bulé - Ötszázak tanácsa az ókori Athénban. 10 phülé képviselőinek együttese.
Bundesrat - német Szövetségi Tanács
C-CS
caldarium - római fürdő vizes csarnoka (ókori Róma)
canabae - telep az ókori Rómában, ahol ahol a katonák élettársai éltek kereskedők és iparosok társaságában.
carbonari lsd. karbonárik
Carolina Resolutio - 1731-ben III. Károlynak a protestánsok vallásgyakorlatát szabályozó rendelete szerint protestáns vallásgyakorlat csak az 1681. évi törvénybe felvett ún. artikuláris helyeken folytatható. Büntette a katolikus vallás elhagyását, vegyes házasságokat csak katolikus pap köthetett. Korlátozta a protestánsok hivatalviselését (vallásukba ütköző esküszövegekkel).
castrum - tábor az ókori Rómában.
casus belli - (háborús ok): a nemzetközi jogban és a politikai szóhasználatban olyan esemény, amely okot vagy ürügyet ad háború kirobbantására.
caudillo - (vezér): 1. a középkori spanyol hadvezérek neve. - 2. a 19-20. sz.-ban a latin-amerikai diktátorok gyakran használt elnevezése. - 3. Franco (1892-1975) spanyol diktátor 1937-től használt hivatalos címe.
caupona - kocsma (ókori Róma)
céh - azonos mesterségben dolgozó kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező érdekvédelmi szervezetei a feudalizmus korában. Működésüket hatóság (uralkodó, városi tanács, földesúr stb.) által kiadott ún. céhlevél engedélyezte és szabályozta. A céh élén a nagy szaktudású céhmester állt, aki irányította a céhlegények munkáját és egyúttal gondoskodott róluk. A legények a tanuló-, majd vándorévek letöltése, házasságkötés, a polgárjog megszerzése, ill. az ún. remek elkészítése után kérhették felvételüket a céhbe. A szűk piaci lehetőségek miatt a céhek monopóliumot biztosítottak tagjaiknak meghatározott termékek előállítására, ugyanakkor a termelés mennyiségi és minőségi szabályozásával korlátozták az egymás közti versenyt.
Celamantia - Leányvár
cella - görög v. római templom belső szentélye (ókori Róma)
centralizáció lsd. központosítás
centuria - 1. az ókori római hadseregben a rendszerint 100 emberből álló katonai egység (század) neve. Vezetője a centurio. - 2. vagyoni cenzus alapján létrehozott társadalmi-katonai szervezet az ókori Rómában. Servius Tullius uralkodása (Kr.e. 578-534) idején vagyonuk alapján 6 „osztályba", ezeken belül centuriákba sorolták a lakosságot, amely szavazati jogát a comitia centuria (századok szerinti népgyűlés) érvényesítette.
cenzor - (lat. censor) 1. hivatali méltóság a köztársaság kori Rómában. Az 5 évenként másfél évre választott 2 cenzor ellenőrizte a polgárok vagyon szerinti tagozódását, kezelte az állami vagyont, a szenátus és a polgárság felett mint erkölcsbírák ítélkeztek. a császárkorban tisztségük megszűnt.
cenzúra - (censura 'felügyelet'): kiadásra v. terjesztésre szánt szellemi termékek tartalmát politikai, vallási, erkölcsi stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal, ill. ennek tevékenysége. Feladata a fennálló társadalmi-politikai rendszert bíráló alkotások megjelenésének megakadályozása, ill. a veszélyesnek ítélt részek törlése. A cenzúrát a bal- és jobboldalié diktatúrák egyaránt előszeretettel alkalmazták.
cenzus - (lat. census) 1. vagyoni, jövedelmi és adófizetési kategória az ókori Rómában. Ennek alapján állították össze a választásra jogosult polgárok jegyzékét. - 2. a földesúrnak többnyire pénzben fizetett adó a feudalizmus korában. Magyarországon a jobbágy által telkéért a földesúrnak fizetett évi, megszabott összegű szolgáltatás.
cinikus filozófia - A válságba jutott társadalomban sem a gazdagság, sem a tudás nem képes segíteni, ezeket az értékeket többen tagadják.
cinizmus - Diogenész (Kr.e. 404-323) görög cinikus filozófus: az emberi értékek öncélú, fennhéjázó tagadása.
cippus - sírtábla az ókori Rómában.
Cirpi - Dunabogdány
Ciszterci-rend - Sacer Ordo Cisterciensis: római katolikus szerzetesrend. 1098-ban Róbert bencés apát 20 társával a franciaországi Citeaux-ban (latinul Cistercium) alapította meg. A szegénységet, egyszerűséget, a hitélet elmélyítését és a munka fontosságát hirdeti. Előbb mezőgazdasággal, majd oktatással foglalkoztak. Virágkora a középkorban volt. Magyarországon 12. sz. első felében Zirc, Szentgotthárd, Pásztó stb.
civis - polgár - 1. római polgárjoggal rendelkező személy az ókori Rómában. - 2. a városi polgárok lat. neve a feudalizmus korában. - 3. Magyarországon a megyei és püspöki várak szolgálatára rendelt várnép a 11-12. sz-ban.
Civitas Dei - Isten állama
cliens - függő helyzetben levő félszabad társadalmi réteg tagjai az ókori Rómában. A cliensek a Kr.e. 8.sz-ban tűntek fel. A patrícius családjához tartozott, aki patrónusa (védője), a hatóság előtti képviselője és vagyonának védője volt. Patrónusának engedelmességgel tartozott, választáskor rá- v. vele szavazott, a háborúba elkísérte; ellen nem tanúskodhatott. Kr.e. 400 körül teljes jogú polgárokká váltak.
Code Civil - v. Code Napoleon - Napóleon új polgári törvénykönyve
cölibátus - a papok, szerzetesek kötelező nőtlensége. A keresztény egyházban a 4. sz. óta kötelező volt, de igen sokszor nem tartották be. Célja egyrészt az egyházi birtok elaprózódásának megakadályozása, másrészt az, hogy a papok kizárólag a hívekkel törődjenek. A görög katolikus és görögkeleti egyházakban nem kötelező, de felszentelés után már nem lehet házasságot kötni. A protestáns egyházakban a cölibátus nem kötelező.
colonia - magasabb rangú, római jogú település az ókori Rómában.
colonus - 1. a teljes jogú polgár neve a korai Rómában - 2. személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó földbérlő. Diocletianus római császár uralkodásától (284-305) személyi szabadságuk megszűnt és telkükkel együtt eladhatókká lettek.
comes - 'ispán': 1. a király által a vármegye élére kinevezett főtisztségviselő a 11-15.sz.-i Magyarországon. Ispánnak nevezték ki a 11-12-i században a világi előkelőket és a királyi főtisztségviselőket. A vármegye élén álló ispánnak neve a 15. sz-tól főispán. - 2. nagyobb uradalmakban a majorsági gazdálkodást irányító, a jobbágyok munkájára felügyelő, jobbára maga is jobbágy helyzetű földesúri tisztviselő.
comes palatinus - nádorispán, országos főméltóság.
comitia - népgyűlés az ókori Rómában. A római köztársaság idején az állam vezetőit ~k választották. Kezdetben a comitia curiatakban csak a patríciusok vehettek részt, utóbb - Servius Tullius (uralk. Kr.e. 578-534) reformjait követően - a centuriáknak már a plebejusok is tagjai lehettek. Ez a comitia a centuriata választotta a consulokat és a praetorokat, törvényeket fogadhatott el, és döntött a háború és béke kérdéséről. A comitia tribután a Kr.e. 4-1. sz.-ban a tribusok valamennyi polgára részt vett, itt választották meg az alacsonyabb rangú hivatalnokokat, és törvényeket is hoztak. Augustus uralkodása (Kr.e. 31-Kr.u. 14) után szerepe formálissá vált, és utóbb fokozatosan megszűnt.
compluvium - az átrium (előtér) tetején lévő nyílás, amin keresztül befolyt az esővíz a az alatta levő medencébe.
concilium plebis - a plebeiusok kerületi szerveződései az ókori Rómában (Kr.e. 287-ig).
conductor - vámbérlő az ókori Róma meghódított területein.
conquista - foglalás, gyarmatosítás az Új világban
consul - (lat. 'tanácsadó'), konzul. A két legfőbb állami tisztviselő címe a köztársaság kori Rómában (Kb. Kr.e. 450-től). A népgyűlés (comitia centuriata) választotta őket; nevükkel jelölték az éveket; rendelkeztek a legfőbb katonai és végrehajtó hatalommal. Consul eleinte csak patrícius, Kr.e. 367-től egyikük plebejus is lehetett.
Corpus Hippocraticum - 54 értekezés Hippokratész (Kr.e. 460-370) görög orvostól ill. tanítványaitól.
Corpus Iuris Civilis - római polgári jog
cortes - 1. rendi gyűlés a középkori spanyol államokban, Portugáliában és Szardínián (12. sz. vége-19. sz. eleje). - 2. a parlamentáris rendszerű országgyűlés neve Spanyolországban (1810-től). - 3. a parlamentáris országgyűlés neve Portugáliában 1822-1911 között.
Crumerum - Nyergesújfalu
cuius regio, eius religio - az 1555-ös augsburgi vallásbéke: Akié a föld azé a vallás.
„Cum Deo pro patria et libertate" - „Istennel a hazáért és a szabadságért" II. Rákóczi Ferenc 1703-as szabadságharcának zászlófelirata.
curia - 10-10 római nemzetség (gens) alkotta.
Csillag Kamara - VII. Henrik (1485-1509) angol király felállította a Csillag Kamarát, a királyi hatalom ellenfeleit megbüntető törvényszéket.
Dácia - Erdély (ókori Róma idején)
daimónion - a bennünk lakó lelkiismeret szelleme; Szókratész (Kr.e. 469-399) görög filozófus szerint.
Danuvius - Duna (ókori Róma idején)
decemvirek - a törvények szerkesztésére Kr.e. 451-ben fölállított 10 tagú patrícius-testület az ókori Rómában. Consuli jogkörrel fölruházott hatalmukat a néptribunusok hatalmának korlátozására használták. Kr.e. 449-ben lemondásra kényszerültek.
de facto - valóban, ténylegesen.
defter - szandzsákok szerint készült, az adófizetők nevét, vagyoni állapotát, a befizetett adó mennyiségét tartalmazó összeírás a Török Birodalomban. Az összeírást a defterdárok segédeikkel végezték. A defterek a magyarországi török hódoltság (16-17.sz.) történetének fontos forrásai.
dei gratia - Isten kegyelméből.
de jure - jog szerint(i), jogilag
dekabristák - (december szóból): a cári önkényuralom elleni összeesküvés résztvevői a 19. sz. eleji Oroszországban. Többségük az alkotmányos monarchia híve volt. 1825-ben a főként katonatiszteket tömörítő dekabrista szervezetek sikertelen fegyveres felkelést robbantottak ki, melynek leverése után a mozgalom tagjait kivégezték, ill. száműzték, tömegbázisuk nem volt, viszont jelentős hatást gyakoroltak az orosz irodalom fejlődésére.
deklaráció - kinyilatkoztatás
dekonjunktúra - a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása. Jellemzői: a termelés csökkenése, az értékesítési lehetőségek romlása, a beruházások elmaradása és a munkanélküliség növekedése. A modern gazdaságokban a társadalmi rendszertől függetlenül jelentkezik.
dekrétum - ('határozat', 'ítélet') 1. állami szervek törvény jellegű akaratnyilvánítása (határozat, rendelet, bírói döntés, kinevezési okirat stb.) - 2. az 1848 előtti magyar országgyűlésnek az uralkodó által szentesített határozatai. - 3. a római pápa, a zsinatok és az egyes vatikáni hivatalok által kibocsátott egyházi rendeletek, törvények. - 4. egyes országok törvényerővel rendelkező, de nem törvény formájában kiadott jogszabályai.
delegáció - ('követség', 'küldöttség'): 1. különböző rendezvényeken (értekezlet, kongresszus stb.) a megbízó érdekeit hivatalos meghatalmazás alapján képviselő csoport. - 2. a kiegyezési törvény (1867) értelmében a magyar és osztrák parlament tagjaiból álló 60-60 fős bizottság. Feladata a közös külügy, hadügy és a rájuk vonatkozó pénzügyek ellenőrzése és költségvetésük megszavazása. A két delegáció mindegyik országgyűlésre kötelező érvényű döntéseket hozott. Egységes állásfoglalás hiánya esetén a vitás kérdésekben az uralkodó döntött.
demagógok - (ókori görög) demosz=nép, gógosz=vezető; a bölcsesség kiforgatói, akik kihasználták a háborús időket és sok bölcselőt száműztek Athénból, mások önként elköltöztek.
démiurgoszok - az ókori Athén kézművesei.
demoi-kratia - (gör. 'nép'+'erő, hatalom') demokrácia, néphatalom, népuralom.
demokrácia - ('népuralom'): az összesség döntését jelentő egy közösség v. a nép többsége által kinyilvánított politikai akarat érvényre juttatásának formája. Fogalma az ókori Görögországban keletkezett, a történeti fejlődés a demokrácia több formáját termelte ki. „Tiszta" demokrácia gyakorlatilag nem létezik, mivel a legfőbb államhatalmat megtestesítő „nép" fogalma a társadalmi rendszer szerint különféleképpen értelmezhető.
démosz - ('nép') 1. polgárjoggal rendelkező vagyontalan szabadok (köznép) az ókori görög poliszokban (városokban) - 2. A Kr.e. 6. sz-ban közigazgatási egység az athéni államban.
dénár - (denarius) 1. ókori római ezüstpénz, melyet Kr.e. 269-ben vertek először. 10 ast v. 4. esetertiust ért. A római császárkorban értékét fokozatosan elvesztett pénzt a 4. sz. elején kivonták a forgalomból. - 2. a középkori Európában általánosan használt ezüstpénz, melynek értéke koronként és országonként változott. Magyarországon először Szt. István (1000-1038), utoljára Mária Terézia (1740-1780) veretett dénárokat.
dervis - aszketikus életű, vándorló v. rendházban élő mohamedán szerzetes.
despota - 1. zsarnok, kényúr - 2. fejedelmi rangú személyek címe a Bizánci Birodalomban. - 3. a szerb fejedelmek címe a 15-17. sz.-ban. Főként a török fennhatóságot elismerő fejedelmek viselték, pl. Brankovics György (1375?-1456)
detronizáció lsd. trónfosztás
deus - Isten
devalváció - a pénz értékének csökkentése, általában a gazdaság stabilitása érdekében, a pénz további értékcsökkenésének megakadályozására alkalmazzák.
dézsma - (decima 'tizedik') 1. az egyháznak fizetett tized. - 2. a kilenced mint második tized Magyarországon a kései feudalizmus korában.
diadokhoszok - (gör. 'utódok') v. didakhoszok: Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón uralkodó (kr.e. 336-323) hadvezérei (Antigonosz, Antipatrosz, Démétriosz Poliorkétész, Eumenész, Kasszandrosz, Lüszimakhosz, Ptolemiosz, Szeleukosz). Világhódító uruk halála után az egymás ellen folytatott véres háborúk eredményeként fölosztották egymás között Nagy Sándor birodalmát. Így jöttek létre az egymástól független hellenisztikus monarchiák, az ún. diadokhosz államok.
dialektika - az ellentétek egysége és harca; Hérakleitosz (Kr.e. 530-470) epheszoszi természetfilozófus szerint.
dialektikus -Szókratész (Kr.e. 469-399) görög filozófus módszere: ellentétekből és ellentmondásokból hámozza ki a megtisztított fogalmakat.
dialógosz - (görög) párbeszéd
diggerek - ('ásó emberek'): az angol polgári forradalom szélsőbaloldali irányzatú mozgalmának résztvevői. A kommunisztikus elképzeléseket hirdető földfoglaló mozgalom.
dikció - színészi beszéd (ókori görög színház).
diktátor - (lat. dictator) 1. parancsuralmat gyakorló, korlátlan hatalommal rendelkező államfő. - 2. szükségállapot idején a consulok által 6 hónapra korlátlan hatalommal felruházott személy a köztársaság kori Rómában. Eredetileg csak patrícius, Kr.e. 356-től plebejust is választhattak diktátorrá. Julius Caesar halála (Kr.e. 44) után e tisztséget eltörölték.
diploma honestae missionis - elbocsátó okmány, melyet az ókori Rómában az elbocsátott katonák kaptak, ebben foglaltatott benne a házasságkötési jog is.
Diploma Leopoldium - 1690: a Habsburg-uralom alá került Erdély belső viszonyait és politikai jogállását szabályozó, I. Lipót (1657-1705) által kibocsátott rendelet. Biztosította a négy bevett felekezet jogait és szabad vallásgyakorlatát, a rendi önkormányzatot és a kereskedelem szabadságát.
diszkobolosz - diszkoszvető (Muron ókori görög szobra)
divina ex machina - csodás elemek, természetfölötti lények beavatkozása az események menetébe (görög dráma eposzi kelléke)
dominatus - (latin úr szóból) a principatussal szemben a római császárok önkényuralmi rendszere Diocletianus császár uralkodásától (284-305) kezdődően.
domínium - (lat. 'tulajdon, uralom') 1. a föld korlátlan birtoklása a feudalizmus korában. (saját birtok).
dominus - 1. úr (ókori Róma) - 2. hűbérúr
dór oszlop - lábazat nélküli, felfelé keskenyedő tartóoszlop (ókori görög építészeti elem).
druzsina - az óorosz államban a fejedelem kísérete, az uralkodó osztályhoz tartozó bizalmasai.
dualista filozófia - a halhatatlan lelket élesen elválasztotta a romlandó testtől.
dualizmus - 1. két egyenjogú, önálló állam szövetsége, melyben általában az államfő személye azonos. - 2. Magyarország történetének 1867-1918 közötti szakasza. A dualizmust a kiegyezés (1867. XII. törvénycikk) hozta létre Ausztria és Magyarország között. Mindkét állam belügyeit tekintve önálló volt, de kifelé egységes államot alkottak, amelyet a közös uralkodó személye és a közös ügyek (külügy, hadügy és a fedezetüket szolgáló pénzügy) kapcsoltak össze.
duce - (vezér): 1922-1945 között B. Mussolini (1883-1945) olasz fasiszta diktátor hivatalos címe.
duplarius - kitüntetett érdemes katona az ókori Rómában, nekik a magasabb zsold mellett már nem kellett sáncmunkát végezniük.
dux - herceg
dzsámi - (gyülekezőház): nagyobb méretű mohamedán templom. A Török Birodalomban a szultán engedélyével ott építhettek dzsámit, ahol legalább 40 hívő élt. Itt tartják a péntek déli ünnepélyes istentiszteleteket. A dzsámi mellé minaretet építettek. - Magyarországon a török hódoltság korából Pécsen maradt fenn épségben 2 dzsámi.
dzsentri - 1. a középkorban a köznemesség, a kapitalista fejlődés megindulása után a saját birtokán árutermelést folytató ún. újnemesség elnevezése Angliában. - 2. Magyarországon az 1870-es évektől az elszegényedő, birtokait jórészt elvesztő, de társadalmi rangjához és úri életformájához makacsul ragaszkodó birtokos nemesség elnevezése. Később az értelmiségi pályákra kényszerült kisnemesekre és nem nemesi származású tisztviselőkre, értelmiségiekre és földbirtokosokra is alkalmazták.
dzsihád - a mohamedánok szent háborúja.
ekklészia - ókori athéni Népgyűlés. Tagja minden teljes jogú (tulajdonnal, földdel rendelkező, 20 éven felüli) férfi. 8-10 naponként üléseztek (törvények, háború, és béke, állami tisztségek betöltése stb. ügyekben). Szabad volt felszólalni és javaslatot tenni. A zsarnokhajlamról cserépszavazással (osztrakizmosz) döntöttek
eleiai iskola - görög filozófiai iskola (Kb. Kr.e.VI-V.sz.); szerintük a világ két részre oszlik: az elvont, nem érzékelhető lét változatlan, az érzékelhető, közvetlen létezők változnak.
embasz - alacsony lábbeli komédiák szereplőinél (ókori görög színjátszás).
emír - az uralkodók címe egyes mohamedán országokban.
empirikus - tapasztalati gyógyítás; Pürrhon (Kr.e. kb. 365-275) görög szkeptikus filozófus szerint;
enumeráció - seregszemle (görög dráma eposzi kelléke)
epeiszodion - két kardal közötti párbeszédes rész (a hagyományos attikai tragédiában).
ephorátus - az ókori Spártában a hatalom ellenőrzésére létrejött legfőbb testület, tagja az 5 ephorosz (felügyelő).
ephoroszok - az öt legfőbb állami hivatalnok (felügyelő) neve az ókori Spártában.
epikureusok - görög filozófiai irányzat; a démokritoszi atomelmélet módosító, boldogságkeresők.
episzkoposz - püspök.
epitheton ornans - állandó jelzők használata (görög dráma eposzi kelléke).
Erekhteion - az athéni Akropolisz épülete, melynek erkélyszerű csarnokában a tetőgerendákat hat kőből faragott nőalak (kariatidák) tartja.
eretnekség - valamely egyház v. vallási közösség által képviselt, hivatalosnak tekintett hitelvektől való eltérés. Főként a római katolikus egyház használta megbélyegző értelemben a katolikus hittételektől többé-kevésbé eltérő személyekre, irányzatokra, ill. mozgalmakra.
ergasztérionok - az ókori Athénban a rabszolgatartó középüzemek.
eszerek - (szocialiszti-revoljucionyeri 'szociálforradalmár' kezdőbetűiből): különféle narodnyik csoportokból 1901-ben alakult, magát szociálforradalmárnak nevező párt Oroszországban. Céljuk a parasztság földhöz juttatása és a polgári demokrácia megteremtése volt. Akcióikban egyes tagjai az egyéni terrort is alkalmazták. A belső ellentétek miatt a párt 1906-ban ketté vált, a baloldal az 1917. évi bolsevik forradalom után rövid ideig együttműködött a bolsevikokkal. A polgárháború (1918-20) során vezetőik egy részét letartóztatták, mások emigráltak.
exodikon - a kar elvonulása közben énekelt, valamilyen tanulságot megfogalmazó dal (a hagyományos attikai tragédiában).
exodosz - végkifejlet, befejezés; az utolsó sztaszimont követő párbeszéd (a hagyományos attikai tragédiában).
expozíció - bevezetés (görög dráma eposzi kelléke).
extraprofit - 100% feletti nyereség.
falangisták - 1. a Falange Espaňola spanyol fasiszta párt (1933-77) tagjai. - 2. számos országban működő szélsőjobboldali szervezetek tagjai.
falanx - (phalanx): a hopliták harcrendje az ókori Görögországban; főként a makedónok alkalmazták. A falanx több sorból lépcsőzetesen felállított egység, hosszúkás négyszögű alakzatát mozgás közben is megtartotta.
fas - a vallási normák összessége (az isteneket nem sértő magatartás elvárásai) az ókori Rómában.
fasces - fascio: 1926-1943 között fasiszta Olaszország állami szimbóluma.
felirat - 1. a magyar rendi országgyűlések által elfogadott és a kancellárián keresztül az uralkodóhoz felterjesztett javaslatok összessége. A feliratok tartalma körül sokszor heves viták robbantak ki, 1861-ben pl. a felirat felterjesztésének formája pártokra osztotta az országgyűlést (Felirati Párt, Határozati Párt).
feudum - a nemesi nemzetség szokásjog alapján öröklődő feudális földtulajdon, hűbéri adománybirtok. Az adománybirtokért a megadományozott bizonyos (főként katonai) kötelezettségekkel tartozott.
fibula - (görög) ékszerként is szolgáló ruhakapcsoló tű, (a biztosítótű ókori megfelelője).
filo-szofia - (ókori görög) a bölcsesség szeretete.
fináncoligarchia - a jelentős gazdasági és politikai befolyással rendelkező kereskedelmi, ipari és bankmonopóliumok vezetőinek személyileg összefonódott csoportja.
finánctőke - az ipari és banktőke, ill. az ipari, kereskedelmi és bankmonopóliumok összefonódásából kialakult tőke a monopolkapitalizmus időszakában. A pénzintézetek részvényeinek az ipari monopóliumok általi felvásárlásával, valamint az iparvállalatoknak a nagybankok körébe vonásával keletkezik.
fiorino - forint (Károly Róbert értékálló arany- és ezüst pénze, firenzei mintára verette)
fiscalitas - a királyi kincstár joga a nemesi birtokra az uralkodóval szembeni hűtlenség v. a család kihalása esetén. A királyok az így szerzett birtokokat általában újra eladományozták.
föderáció - (foederatio 'szövetség'): szövetkezett tagországok tartományok olyan állandó kapcsolata, melyben a tagok részleges önállóságuk megtartása mellett a legfőbb állami ügyek intézésére közös központi szerveket hoznak létre. Föderatív berendezkedésű állam pl. az USA és Svájc.
föderalizmus - bizonyos ügyekben a tagállamok önállóságát biztosítani kívánó, közös központi szervekre épülő államszövetség létrehozására irányuló mozgalom.
forradalmi törvényszék - vésztörvényszék: a forradalmak idején felállított rendkívüli bíróságok elnevezése a francia forradalom (1789-99) óta.
forspont - a parasztok által a hadiadót természetben kiváltó kötelező lovaskocsi váltás a katonák számára.
főurak - főnemesek, mágnások: nagybirtokokkal rendelkező, rendi kiváltságokat élvező világi nemesek a feudális kori Magyarországon. Vagyonuk révén jelentős politikai befolyással rendelkeztek, magas országos főméltóságokat viseltek, közéjük sorolták a hercegeket, grófokat és bárókat. A főurak 1848-ig születési jogon tagjai voltak a rendi országgyűlés felső táblájának; 1867 után a főrendiház, majd a felsőház tagjainak többsége is közülük került ki.
führer - (vezér): 1934-1945 között Adolf Hitler (1889-1945) a „német nép vezére és birodalmi kancellár" hivatalos címe.
furcsa háború - a II. világháború kezdeti szakasza (1939. szeptember - 1940. április) a Nyugat-európai frontszakaszon. A Franciaország és Nagy-Britannia, ill. a hitleri Németország között fönnálló hadiállapot ellenére hadműveleteket egyik szemben álló fél sem kezdeményezett. A „furcsa háborúnak" Németország Dánia és Norvégia elleni hadjárata (1940. ápr.) vetett véget.
füstadó - több adófajta neve a középkori Magyarországon. A jobbágyházaknak ált. egy kéményük (füstjük) volt, ezért a háztartások számának megállapításánál ezt vették alapul, és ennek alapján vetették ki az adót. Jelenthette a földesúrnak fizetett cenzust és a füstönként szedett állami hadiadót is. Ezt I. Mátyás vezette be a kapuadó helyett.
frigidarium - a római fürdő hideg vizes csarnoka (ókori Róma).
fríz - ablakpárkányon futó plasztikus vagy mértani díszítésű szalagdísz (ókori görög építészeti elem).
Fronde - (parittya): a kiskorú XIV. Lajos (1643-1715) helyett kormányzó J. Mazarin (1602-1661) bíboros abszolutisztikus uralmi módszerei elleni mozgalom Franciaországban (1648-53). A belső egységet nélkülöző mozgalom vereséget szenvedett, az abszolutisztikus királyi hatalom és Mazarin uralma megerősödött.
G-GY
gemmák - faragott nemeskőből apró tárgyak az ókori Rómában.
genius - a családfő szobra tógában - eredetileg férfierejét, a
nemzetség életerejét jelképezte. Kezdetben csak magisztrátusoknak
lehettek ilyen szobraik; a családfő szobrát bőségszaruval, áldozati
geocentrikus - földközéppontú.
geographika - (görög) földrajz.
geruszia - alegfontosabb államügyeket intéző vének tanácsa az
ókori Görögországban. Legjelentősebb szerepet Spártában játszott,
főként a Kr.e. 8-4. sz.-ban. A ~ban a 2 király és 28, élethossziglan
választott 60 évnél idősebb vén (geron) foglalt helyet.
Gestapo - (Geheime Staatspolizei 'Titkos Államrendőrség'): a hitleri
Németország politikai titkosrendőrsége. 1933-ban hozták létre,
1945-ben megszűnt. Vezetője 1933-tól Hermann Göring (1893-1946)
, majd 1934-től Heinrich Himmler (1900-1945). Bűnös szervezet az
általa megszállt területeken végrehajtott emberiségellenes
bűncselekményekért (faji üldözés, gyilkosságok, politikai ellenfelek
üldözése, deportálások, tömeges kivégzések stb.).
girondisták - a mérsékelt köztársaságpárti irányzat képviselőinek
elnevezése a francia forradalom idején (1789-99). Nevük Gironde
megyétől ered, ahonnan vezetőik egy része származott. A tehetős
polgárság érdekeit képviselték, s fokozatosan szembekerültek a
jakobinusokkal, 1793-ban kiszorították őket a hatalomból, s vezetőik
.
gnómák -(az ókori görög filozófiában) bölcs mondások.
gnosztikusok - a korai kereszténység keleti vallási és görög
filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlatának
híve, aki a világ isteni lényegének megismerésére törekedett.
grandok - independens főtisztek.
gümnaszionok - testedző helyek az ókori Athénban. A városkapukon
kívül épített három nagy gyakorlótér, szép parkokban elhelyezett
tornacsarnokok, küzdőpályák, stadionok, mesterséges tavakból és
edzésre szolgáló helyiségek. Versenyfutás, birkózás, labdahajítás,
dárdahajítás mellett később zene, ének, olvasás, írás ill. a homéroszi
költemények előadásmódjának tanítása.
grafitto -(görög) bármely felületbe bekarcolt tájékoztató jellegű
gyepü- a magyar honfoglalás (896) után mesterségesen
kialakított, az ország védelmét szolgáló határsáv. Fenntartására és
őrzésére határvédő népeket (besenyőket, székelyeket stb.) telepítet-
.
gyula -a honfoglaló magyarság két fejedelme közül a
tényleges hatalmat, főbírói és fővezéri tisztséget bitorló méltóság. 904
után a főfejedelemséget jelentő kende tisztséget is megszerezte.
Habeas Corpus - 1679-ben kiadott angol parlamenti törvény: védelem az önkényes letartóztatások ellen és a személyes szabadság biztosítása (My home is my castle).
hadzsi - Mekkába v. Medinába zarándokló mohamedán.
haradzs - „a császár adója": a Török Birodalom hódoltsági területein a nem mohamedán alattvalók által fizetett legfőbb adó (évi 50 akcse).
haruspex - (ókori Róma) béljós.
Hármaskönyv - (Tripartitum) Werbőczi István (1458-1541) országbírói ítélőmester által 1514-ben összeállított, három részből álló latinnyelvű szokásjog-gyűjtemény. Törvénnyé sosem vált, mégis 1848-ig a magyar jog alapvető forrásának számított. A köznemesség érdekeit megfogalmazó gyűjtemény tartalmazza a nemesi magán- és perjogot, kimondja a jobbágyok költözési tilalmát és kirekesztésüket a „nemzet" fogalmából és a köznemesség érdekeinek megfelelően fogalmazza meg a szentkorona-tant. Miután 1628-ban bekerült a Corpus Iuris Hungarici-ba, jogi hatályát senki sem vonhatta kétségbe.
háziadó - a vármegyei közigazgatás költségeinek fedezésére a jobbágyokra 1848-ig kivetett különadó. A 18. sz.-ban már a legtöbb város is szedett polgáraitól háziadót közkiadásai céljára. A vármegyéknek a háziadó szedését először I. Mátyás király (1458-90) engedélyezte 1486-ban.
hedzsra - Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az első muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán időszámítás kezdete i.sz. 622.
helytartóság - A Habsburg uralkodók politikáját végrehajtó központi kormányzati hivatal a 16-17. sz.-i Magyarországon. Székhelye Pozsony volt. Befolyása fokozatosan csökkent, a 16. sz. második felétől főként igazságügyi kérdésekkel foglalkozott.
hellenizmus
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 6
Tegnapi: 4
Heti: 18
Havi: 14
Össz.: 14 474
Látogatottság növelés
Történelem - © 2008 - 2024 - toriszakkor.hupont.hu